Perui utak perui ízekkel

Általában nem jellemző, hogy egy nappal az általános választások előtt is lehetetlen megjósolni, ki az a jelölt, aki biztosan bekerül majd a második fordulóba. Peruban viszont éppen ez a helyzet, mivel az tényleg csoda lenne, ha a 18 elnökjelölt közül bármelyik megszerezné a szavazatok felét, na meg még egyet. Az elmúlt hetek közvélemény kutatásai leginkább egy izgalmas derbire emlékeztetnek, ahol minden körben egy másik setét ló kerül a befutó pozícióba, de még a célegyenesben sem látszik tisztán, hogy ki ér majd be elsőként.

Peruban az önálló államiság bicentenáriumának évében nem kevesebben, mint tizennyolcan állnak rajtvonalhoz, hogy megmérkőzzenek az elnöki címért. Azért az elnöki címért, ami az elmúlt 2 évtizedben gyakorlatilag egyet jelentett a megelőlegezett börtönbüntetéssel. Peruban ugyanis nincs olyan leköszönt elnök, aki ne lenne börtönben, vizsgálati fogságban, házi őrizetben, vagy valamilyen más igazságügyi eljárás alatt a napvilágra került korrupciós ügyei miatt. Mindezek ellenére másfél tucat peruit vállalná a pozícióval szinte automatikusan járó meghurcoltatást, és az elmúlt 2 hónapban a felmérések ezek közül tíznek sikerült is befutó pozícióba verekednie magát. Tegyük hozzá, a kampány alatt egyetlen jelöltnek sem sikerült 13 százaléknál többet maga mögé állítani a választók közül, akik a koronavírus újabb hulláma közepette is pénzbüntetést kockáztatnak, ha vasárnap elmulasztanák a kötelező részvételt a választásokon.

A holnapi perui választás akár a bukmékerek álma is lehetne, amire az utolsó percig sem lehet azt mondani, hogy lefutott meccs lenne.

Nemcsak minden korábbinál szélesebb a mezőny, de színesebb is, mint az inka zászló, így a legtöbb jelöltet lehetetlenség egyértelműen besorolni az ólckúl kétpólusú politikai küzdőtér valamelyik térfelére. Természetesen van pár klasszikus értelemben vehető balos, és jobbos versenyző is, de nagyon félrevezető lenne a jól bejáratott komcsi-libsi-konzi-náci koordináták mentén értékelni a perui jelölteket. A legjobb régimódi fogódzó talán az, hogy a programok és dumák közötti különbségek ellenére az összes jelöltre passzol a populista jelző, de ez inkább dél-amerikai vonás, semmint perui sajátosság.

Az egyszeri választópolgár könnyen elveszhetne ennyi jelölt között, de szerencsére már legalább egy tucat mobilalkalmazás is segíti a peruiakat a számukra megfelelő jelölt kiválasztásában. Ezekben a véleményüket firtató eldöntendő kérdésekre kell egy-egy pipával válaszolni, amiből az app megmondja, hogy melyik jelölt programja állhat közel a válaszadóhoz. Vagy azt, hogy melyik jelölt kampánypénzéből fejlesztették az alkalmazást.

Az idei gazdag mezőnyben ott vannak a rutinos újraindulók is, de a többség azért a szépreményű első bálozó. Az előbbiek közé tartozik Keiko Fujimori, aki a perui politika frontvonalában harcol már vagy két évtizede, amióta a kedves papa, a huszadik század legérdekesebb perui elnöke, a börtönbüntetését tölti. A Fujimori család politikai befolyását azonban a papára kiszabott börtönbüntetés sem törte meg. Ennek egyik ékes bizonyítéka volt az előző választás, ahol a derék Keiko lány ugyan alulmaradt a második fordulóban, mégis a győztes, a beiktatását követő karácsonykor, amikor egész Peru a sütőben piruló pulykára figyelt, stikában elnöki kegyelemben részesítette az öreg Fujimorit. A karácsonyt egyébként rendkívül nagy becsben tartó peruiaknál ez annyira kiverte a biztosítékot, hogy az ünnepi asztaltól többen egyenesen a kongresszus elé vonultak, ahol az elnök távozását követelték. Végül a kegyelmet visszavonták, aztán később az elnököt is váltotta a helyettese. (Akit aztán megpuccsoltak, de a puccsos elnököt is elsöpörték a tüntetések, úgyhogy az előző választás óta a jelenlegi, nem egészen fél éve hivatalban lévő politikus már a negyedik lakója az elnöki palotának, egyazon választási cikluson belül. És igen, az összes idő előtt leköszönt ellen már folyamatban vannak a büntető eljárások is.)

Keiko politikai rutinjára jellemző, hogy mint egy trükkös hosszútávfutó, a kampány során mindig a középmezőnyben végzett, viszont a legutóbbi felmérésen egy jól sikerült kiugrással egyből az élre tört. Valószínűleg a vitathatatlan politikai profizmusa, és a vitatható eszközökkel degeszre tömött választási kampánykassza idén sem lesz elegendő arra, hogy feledtesse a papa diktatórikus hatalomgyakorlásának az emlékét, és az emiatt sokakban kialakult „bárkit, csak még egy Fujimorit nem” érzését. Legfőbb ígérete kétmillió új munkahely teremtése, amiben jelentős szerepet kapnak a korábban környezetvédelmi szempontok miatt visszautasított bányák megnyitásának az engedélyezése is.

Tavaly még a legesélyesebb jelöltnek számított George Forsyth, aki korábban a perui válogatott kapusa is volt, majd Lima egyik kaotikus kerületében nagy elánnal vágott bele a rendrakásba, ami tovább növelte népszerűségét. Fő kampányüzenete az országos megmérettetésen is a kerületében korábban már bevált korrupció elleni küzdelem, ami majdnem olyan fantáziadús, mint máshol a tizenharmadik havi nyugdíj, és pont semmiben sem különbözteti meg a másik tizenhét jelölttől. De azért egy jó kis focista múlt bárhol a kontinensen hasznos hendikepnek számít a választásokon.

Egészen a múlt hétig a jobb szél ultrakonzervatív, Opus Dei tagsággal büszkélkedő jelöltje tűnt az egyik biztos befutónak a második fordulóra. A vasúttársaságot és hotel láncot is birtokló sikeres üzletember sok peruit maga mellé állított a közvetlen modorával, kendőzetlen homofóbiájával, megingathatatlan abortusz ellenességével, és példamutató cölibátusával. A hagyományos értékekbe vetett megingathatatlan hite arra is kiterjed, hogy a Covid ellen a pisco (perui szőlő pálinka, és egyben nemzeti ital), illetve a canaso (még nem rum, de már nem cukornád szirup) a legjobb gyógymód.

A felméréseken szintén jól szerepel még Yohny Lescano, 62 éves közgazdász, akinek a programjában – mint szinte mindenkiében - szerepelnek a bányák, csak nála az ezekből származó jövedelem egyenlőbb elosztásának az ígéretével. Ehhez jön még a gáz árának a csökkentése, új nemzeti légitársaság, meg kedvezőbb hitelek a bankoktól. Az itteni politikai gondolkodás alapján persze rásütötték, hogy akkor ő balos jelölt, de a peruiak nem tudják, hogy a rezsiharcos hozzáállás azért ennél komplexebb megközelítést igényel.

Annak ellenére, hogy vasárnap ilyen sok ember közül választhatják ki a következő elnöküket a peruiak, választások előtt két nappal még soha ennyien nem mondták, hogy tiszt szívvel egyik jelölt mellé sem tudják odatenni az ikszet. És jogos az sokakban megfogalmazódott aggodalom is, hogy a temérdek párt és jelölt inkább akadályozza a - dél-amerikai értelemben vett - stabil kormányzáshoz szükséges minimális politikai többség létrejöttét. Márpedig egy valamennyire legalább működőképes kormányzat nélkül nem sok esélye van annak, hogy az ország sikeresen meg tudjon küzdeni a járvánnyal, és a vegetáló gazdaság következményeivel.