A perui halott, akit senki sem gyászol
Meghalt a Fényes Ösvény perui terrorszervezet alapítója
the-founder-of-the-shining-path-abimael-guzman-died-in.jpg
86 éves korában meghalt Abimael Guzmán, a Fényes Ösvény nevű perui terrorszervezet alapítója és vezetője. És ahogy Pol Pot, Sztálin, Hitler vagy Mao esetében, Dél-Amerika legelvetemültebb terroristájának halála is inkább megkönnyebbülést váltott ki az emberek nagy részében. Guzmán távozása az élők sorából megkönnyíti a nyolcvanas évek borzalmainak a feldolgozását és végleg lezárni a perui köztársaság történelmének legsötétebb korszakát.
 
A negyven feletti peruiak sosem felejtik el azt az  időszakot, amikor az országot hosszú időre megbénította a félelem , és a híreket a gyilkosságok, robbantások, és tömeges kivégzések uralták. De ki volt ez az ember, akinek a gerillái 30 ezer peruit gyilkoltak meg, de közvetetten legalább 70 ezer ember halála szárad a lelkén?
 
Az egyáltalán nem szegény sorból származó Guzmán kiváló iskolákban folytatta tanulmányait, és két doktori címet is szerzett. Egyetemi disszertációját még Immanuel Kantról írta, de a Mao Ce Tung Kínájában és Enverhodzsa Albániájában tett látogatások hatására a kommunista eszmerendszer legszélsőségesebb formáit tette ideológia központi elemévé. Nagy hatással volt rá Mao kulturális forradalma, amivel a kínai mészáros igyekezett elpusztítani mindent, ami nem passzolt a vörös könyvecskéje eszméjéhez. És ebbe a mindenbe a kínai áldozatok millió, köztük értelmiségiek, tanárok, és a kultúra képviselői is beletartoztak. Hogy ez miért váltotta ki egy perui filozófia professzor elragadtatását, azzal valószínűleg még egy darabig adós marad a pszichológia tudománya.
Guzmán mindenesetre a hetvenes évek végétől fokozatosan mindent el is követett, hogy nyomába érjen tömeggyilkos diktátor példaképeinek. Az épeszűség határán túllépő radikális forradalmi ideológiáját jól jellemzi, hogy még a hatvanas években működő két perui kommunista pártnak is sok volt, és kizárta őt a sorai közül. Úgyhogy 1969-ben Peru egyik legszegényebb, távoli, hegyvidéki egyetemén 11 társával megalalpította a Fényes Ösvény nevű szervezetet. Az akkoriban Che Guevara lázban égő Latin Amerikában Guzmán lenézte a gyenge kezű Fidelt, túl puhánynak és megalkuvónak tartotta a Sztálin utáni szovjeteket, és úgy általában minden kommunistát, és még azokat az elhajló maoistákat is, akik beérték csupán az átnevelő táborokkal az osztályidegenek teljes kiirtása helyett. 
A maoista mozgalom főleg az egyetemi ifjúság körében kezdett elterjedni, és a hetvenes évekre jelentős politikai befolyásra tett szert az intézmények falai között. Ekkor azonban még nem látszott, hogy a nyolcvanas évek végére ebből a Perui Köztársaság történelmének legvéresebb fejezete fog kibontakozni.
 
Hogyan lett egy csapat maoistából tízezezres gerillaszervezet? Ehhez Guzmán kiváló meggyőzőkészségén és szuggesztív személyiségén túl masszívan hozzájárult az is, hogy a nyomor szélén tengődő andoki közösségek problémái sosem foglalkoztatták különösebben a limai politikai elitet. A választásokat a lakosság egyharmadát, és a gazdaság több, mint felét adó fővárosban lehetett mindig is megnyerni (leszámítva az ideit), ezért a kormányok meglehetősen közönyösen szemlélték, ahogy Ayacucchoban az egyre nagyobb befolyásra tesz szert Fényes ösvény.
A kormány nem vette igazán komolyan az 1980-ban meghirdetett fegyveres harc kezdetét sem, pedig ennek nyomatékosítására tucatnyi kutyát akasztottak fel a limai lámpaoszlopokra, nyakukban a kínai kommunista párt belső ellenzékét elítélő felirattal. 
Mao és a kulturális forradalom taktikáját követve először az Andok elszigetelt falvait foglalták el, ahol a főtereken válogatott kegyetlenségek közepette végeztek a bűnözőkkel, földbirtokosokkal, és az államhatalom képviselőivel, majd közölték az emberekkel, hogy onnantól Guzmánnak a marxizmust, és  leninizmust meghaladó eszméi szerint fognak élni. Ez a maoista felfogás alapján a kötelező munkát és beszolgáltatást, valamint a "katonai" szolgálatot jelentette. Ahol a parasztok ellenállásba ütköztek, ott akár az egész falut is kiirtották, gyerekekkel, nőkkel, és idősekkel együtt.
A hegyvidéki terep, a gerilla harcmodor, és a kormány elképesztő ügyefogyottsága miatt a terroristák egyre nagyobb területekre terjeszthették ki fennhatóságukat. És amikor a katonaság támadásokat intézett a gerillák fennhatósága alatt álló területek ellen, abban a már így is rengeteget szenvedett civil lakosságnak sem volt sok köszönet. Azokon a településeken, ahol a katonaság a gerillák támogatóit feltételezte, sok esetben brutálisan végeztek a gyanúsnak vélt földművesekkel, akár az egész falvat is kiirtva, gyerekekkel, nőkkel, és idősekkel együtt. A vérengzés bő egy évtizede alatt legalább hetvenezer perui esett áldozatul Abimael Guzmán vérgőzös maoista lázálmának.
Amikor már a hegyvidék jelentős része már a többezresre duzzadt gerilla haderő ellenőrzése alatt volt, Guzmán elérkezettnek látta az időt, hogy kiterjessze a forradalmat a városokra is. 
A nyolcvanas évek végére már Limában is mindennaposakká váltak a gyilkosságok és a robbantások, és nem sok kellett ahhoz, hogy a terror, mint a maoista forradalom legfőbb eszköze, térdre kényszerítse a perui államot. Az éjszakai kijárási tilalom, a transzformátorházak mindennapos felrobbantása miatti rendszeres áramszünetek, a laktanyák, rendőrőrsök, és az opportunistának titulált baloldali szervezetek, sőt, még a belügyminisztérium ellen is indított gerillatámadások nemcsak a maoisták által ellenségnek kikiáltott emberekkel számoltak le, hanem a limaiaknak az állami keretek fennmaradásába vetett hitével is. A főváros infrastruktúrájának a szétrobbantása mellett Limának még a vidéki menekültek milliós tömegével is meg kellett volna birkóznia, akik a gerillák, a karhatalom, és a kormányzat által támogatott paramilitáris egységek kegyetlensége elől a nagyváros peremkerületeiben kerestek menedéket. Ha esetleg egyeseknek az elit környékeken mégis sikerült volna nem tudomást venni a nyomasztó limai hétköznapokról, azokat a Tarata utcai robbantás lökéshullámai biztosan visszatérítették a perui valóságba. Az 1000 kilónyi autóba rejtett robbanóanyag Miraflores közepén, Lima előkelő negyedének a szívében oltotta ki 40 ember életét. A hatalmas detonáció az egész kerületben hallható volt, az ablaküvegek még hét-nyolc saroknyira a robbanástól is szilánkokra törtek, de a kegyetlen gyilkosság felrázta a terrorba belefásult országot is.
A kilencvenes választásokon - Mario Vargas Llosa ellenében - Alberto Fujimori került az elnöki székbe. A japán származású elnök elődeinél nem csak határozottabb és tehetségesebb volt, de sokkal elszántabb is a terrorizmus felszámolásában. Az újragondolt katonai és titkosszolgálati stratégia 92-ben aztán eredményre vezetett, és egy előkelő limai szomszédságban található villában elfogták Guzmánt, és gerilla mozgalmának a vezetőségét. Ezt követően a terrorszervezet is hamar hanyatlani kezdett, bár a távoli koka termelő vidékeken még mindig vannak csapatok, akik azóta is a kábítószer csempészet biztosításából tartják fenn magukat.
Guzmán letartóztatása jelentette a fordulópontot a független Peru legtragikusabb időszakában. Ez egy nap híján éppen tizenkilenc évvel azelőtt történt, hogy a börtönben, pontosabban meg nem határozott betegségben, elhunyt volna a dél-amerikai kontinens egyik legkegyetlenebb tömeggyilkosa. Hogy mi lesz a holttestével, az még nem derült ki, de nem nagyon akad olyan ember az országban, aki azt szeretné, hogy perui földben találjon végső nyugalomra.

A bejegyzés trackback címe:

https://inkalauz.blog.hu/api/trackback/id/tr5116690404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HgGina 2021.09.16. 17:29:47

Ki az az Enverhodzsa?

2021.09.16. 18:20:16

és mit mondott halálakor? minden jól van?

Quattroman 2021.09.16. 18:23:33

@HgGina:
Enver Hoxha albán politikus, a második világháború végétől négy évtizeden át az Albán Munkapárt első titkára, az ország teljhatalmú diktátora. A sztálinizmus, majd a maoizmus követője. Wikipédia

Örömhernyó 2021.09.17. 01:39:09

Azt azért hozzá lehetne tenni, hogy a Fényes Ösvényt legyőző Alberto Fujimori se volt egy ministránsfiú. Hamar diktátorrá vált, széljobbos halálosztagokat működtetett, velejéig korrupt volt és amikor vád alá akarták helyezni, akkor elmenekült Japánba, ahol azonnal állampolgárságot adtak neki, így a japán jog alapján nem lehetett kiadni Perunak, ahol elég hosszú bűnlajstromát állítottak össze.
Ez amúgy jellemző Japánra, védik a saját fajtájukat, akármekkora tömeggyilkosok és bűnözők, ez amolyan második világháborús örökség.

Alberto Fujimori szervezte a szélbalos FARC-nak a kolumbiai dzsungelbe ledobott Kalasnyikovok útját is. Szóval keverte a szart ő is rendesen.
Az egész Fujimori-klán beszállt a politikába és a gyerekei közül is volt, akit megvádoltak, elítéltek korrupcióért, vesztegetésért.

Szóval a peruiak nem csak a szélbalos őrültektől szenvedtek, hanem a széljobbos halálosztagoktól és a széljobbos diktatúrától is. Dél-Amerika egy ilyen nemnormális hely.

Perui utal perui ízekkel · https://www.facebook.com/peruiutak/ 2021.09.17. 22:21:29

@Örömhernyó: ez abszolút így van, és szerintem már nem kell sokat várni, hogy Fujimoriról is írjak nemkrológot (a FARC fegyverüzletről nem hallottam még, de majd utánanézek. köszi)

Perui utak perui ízekkel

Mindenféle érdekességek Peruról azoknak, akiknek a Machu Picchu fent van a bakancslistáján, és azoknak is, akik már kóstolták az Inca Kólát. Egyéni, és csoportos utazóknak. És persze bármilyen más Peruval kapcsolatos témáról is szívesen beszélgetek, akár Viberen is. Soós Tamás, Lima

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása
Inkalauz nélküli perui járatokhoz is.