Május 30 Peruban a nemzeti krumpli nap (Día Nacional de la Papa), ami legalább olyan jeles eseménynek számít, mint a koktéljukról elnevezett nemzeti piscosour nap, valamint a koktél alapanyagául szolgáló nemzeti szőlő pálinka nap, a Día Nacional del Pisco. A burgonya nem csupán Peru egyik fő élelmiszere, és nemzeti büszkesége, hanem az andoki néplélek szerves része is.
A burgonya azonban nem csak Peru életében, hanem később az egész nyugati világban is jelentős szerephez jutott. Ennek az egész világon fogyasztott alap élelmiszernek az összes változata az Andokba vezethető vissza. A bennszülött lakosság legalább 5000 éve termeszti a magasabban fekvő, hidegebb tájakon. Itt találták fel legalább ezer évvel a nescafé előtt azt is, hogyan lehet az érett gumókat úgy dehitratálni, hogy akár éveken keresztül is ehető maradjon, a helyiek által csunyónak nevezett, szárított burgonya. (A Machu Picchu feltárása során is találtak ilyen szinte kővé szikkadt burgonyát, ami a bevállalós régészek beszámolója szerint még 400 év után is ehető volt.)
Az Altiplano vidékén a kukorica helyett a burgonya volt az indiánok fő tápláléka. Jelenleg 2500 féle krumplit termesztenek Peruban. A Világ központi kutató és a krumpli genetikai megőrzésért felelős szervezetnek is 3,300 méter magasan található Cuzcóban van a székhelye. A burgonya legelőszőr Spanyolországban majd a későbbiekben a 16. század folyamán Angliában terjedt el. Eleinte bizalmatlanul fogadták, aminek kvázi jogos alapot adott az, hogy a gyökérgumó helyett sokan a mérgező levelét és termését fogyasztották el. Franciaországban jelentős szerepet játszott, hogy XVI. Lajos a krumpli virágából udvari divatot teremtett, majd az emiatt bekövetkezett széles körű elterjedése után már az élelemként fogyasztásra való áttérés is könnyebben ment a kevésbé divatérzékeny, ám annál éhenkórászabb pórnép körében is. Magyarországon a 18. század végén lett általánosabb étel, amikor II. József adókedvezménnyel támogatta a burgonya termesztését. Akkoriban még a német Grundbirne szó alapján földi körtének, vagy földi almának is nevezték, ebből lett a krumpli szavunk is. A 16-17. században spanyol és portugál kereskedők elterjesztették Ázsiában és Afrikában is. Ausztráliába az angolok vitték be a 18. században, és ha nem lett volna a krumpli vész a 19 századi Írországban, akkor az USA történelme is máshogy alakult volna, jelentős ír bevándorlás, JFK, és a pokol konyhája nélkül.
De a perui eredetű krumplinak az emberiség jövőjében is további fontos szerepe lehet. Ez a különleges növény azért is fontos eledelünk, mert 85%-ban hasznosítható táplálékként, szemben a gabonafélék 50%-os hasznosíthatóságával. 2016-ban - egy évvel a Mentőexpedíció című hollywoodi film bemutatása után - kezdtek a NASA támogatásával egy kísérlet sorozatba Limában. Perui szakértőkkel közösen egy Mars-szimulátort építettek, amiben fagypont alatti hőmérséklet és magas szén-dioxid-koncentráció van, a légnyomás a hatezer méteren lévőnek felel meg, a fényviszonyok a meg marsi nappal és éjszaka változását imitálják. Itt sikerült egy egyedülálló, a rendkívül szélsőséges körülmények között is termeszthető fajtát kinemesíteni.
A marsi kolóniák létrejöttéig is viszont marad Lima helyi kis éttermeinek szinte kötelező kelléke, az enyhén csípős sajtszósszal előadott főtt krumpli - papa a la Huancaína - tetején a hetykén trónoló kis olajbogyóval. Érdemes ezt is megkóstolni, ha valaki Peruban jár.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
