Perui utak perui ízekkel

Peruban sok van mi csodálatos, és az Inca Kolánál is van csodálatosabb, mégsem lehet szó nélkül elmenni e különleges ital mellett, miképpen nem érdemes úgy hazajönni Peruból sem, hogy legalább egyszer meg ne kóstolnánk ezt a színét tekintve enyhén bizarr, ízét tekintve viszont meglehetősen bizarr szénsavas üdítőt. És ezzel nem is elvenni szeretném bárki kedvét, hanem egyszerűen csak nehéz szavakkal leírni az Inka Kola ízvilágát. Talán az argentin szózsonglőr, Jorge Luis Borges járt a legközelebb a megoldáshoz, amikor az Inca Kolát "valószerűtlen italnak" bélyegezte.
A peruiak véleménye ebből a szempontból nem lehet mérvadó, mert, egyrészt, már csak nemzeti büszkeségből sem mondanának rá semmi objektívet, másrészt meg a legtöbben már ha nem is az anyatejjel, de rögtön az első chaufával együtt szívták magukba a neonsárga buborékokat. A megkérdezett külföldiek többsége rágógumi ízhez hasonlítja, de a kevésbé jószándékúak szerint inkább valamiféle kőolajipari melléktermékből származhat ez a túlzottan is mesterkélt zamat. Bennem az első kortyok émelygése után a gondtalan gyermekkor emlékképei bukkantak fel:  a Frutti cukorka, a proletárok Donald rágója, ami anno egy sajátos halmazállapotú kockamassza volt, egyaránt kiválóan ragadva a csomagolópapírjába, és a fogak közé is. Ennek ellenére még várat magára, hogy az Inca Kolát a középhaladó freudisták általánosan elfogadott projekciós közegnek tekintsék a fejlett világban is.

A legsikeresebb perui üdítő a semmihez sem fogható különleges ízét mégsem valami újkori aroma laboratóriumban félrement kísérletnek köszönheti, hanem a citromverbéna nevű növénynek. (A Dél-Amerikából származó citromverbéna (Aloysia citrodora vagy Aloysia triphylla) az ajakosvirágúak közé tartozó lombhullató, évelő cserje. Lándzsa alakú, világoszöld levelei hármas (innen ered a tudományos név: triphylla), négyes örvöket alkotnak", ami így önmagában véve még nem zárná ki, hogy akár kellemes is lehessen az íze. Ez a különleges illatú andoki növény, amit a helyiek leginkább "hierba luisa", azaz Lujza növénynek hívnak, az első számú felelőse az Inca Kola kiemelkedő perui sikerének. És itt nem holmi harmadik világbeli, békategóriás sikersztoriról van szó.
A Coca Cola évtizedeken át küzdött, hogy Peruban is az első számú szénsavas üdítőital legyen, de a különleges ízek iránt rendkívül erős vonzalmat tápláló helyiek továbbra is az Inca Kolát preferálták nagyobb számban. A világ perifériáján második helyre szoruló mamut valószínűleg senkit sem izgatott volna fel különösebben az atlantai sasfészekben, ha egy szövetséges amerikai multi álnokul hátba nem döfi. A McDonald's szerte a világon a húspogácsáihoz remekül passzoló Coca Cola termékeit ajánlotta a vendégeknek, függetlenül attól, hogy az adott országban hagyományosan milyen bubis, vagy nem bubis italt kedvelnek az emberek. Mint egy szép mesében: Coke és Bigmac kéz-a-kézben, együtt indultak el világhódító útjukra... De az andoki köztársaságban, pont, ahol a coca tisztelete több, mint ezer éve a kultúra része, ott valami megtört a nagy szövetségesek között, amikor a kilencvenes évek derekán a limai mekikben is megjelent a folyékony sárga veszedelem. A peruiak egészen egyszerűen még a dupla sajburger kedvéért - amibe egyébként a ketchup és mustár mellett peruban aji amarillo, azaz perui paprika alapú csípős szószt is lehet tenni - sem voltak hajlandók lemondani a kedvenc rágógumi ízű üdítőjükről. És miközben a mekiben egyre többen választották az Inka Colát a menühöz, a chifákban - ezek a hagyományos perui kínai büfék - egyáltalán nem kezdtek el több Coca Colát rendelni a chaufához, hiába lett 2-szer is teljesen átszervezve és a legmenőbb menedzserekkel megerősítve a limai marketing központ. Most már kénytelenek voltak foglalkozni a marginális perui piaccal az amerikai központban is.Végül az erősebb kutya megeszi a kishalat törvényszerűsége érvényesült, és a nemzetközi multi készpénz ellenében magáévá tette a limai családi vállalkozás részvényeit. Mindemellett a peruiak máig csodálatos győzelemként emlékeznek vissza a pillanatra, amikor M. Douglas Ivester, az atlantai mammut akkori vezérigazgatója, személyesen látogatott Peruba aláírni a vételi szerződést. A legtöbb nemzetközi felvásárlás általában kevésbé örömteli aktus szokott lenni a kivásároltak részéről, de a furcsa ízekre fogékony peruiak megérezték a fanyar pillanat dicsőségét, ahogy a Coca Cola cég vezérigazgatója, egy globális nagyvállalat mindenható hárombetűs vezetője a sajtó képviselői előtt koccint a vele semmiben sem egyenrangú eladóval, majd kevésbé őszintének tűnő mosoly kíséretében a szájához emeli a semmi mással össze nem téveszthető, neonsárga itallal színültig töltött poharat.Az Inca Kola Peruban sokkal többet jelent, mint bármilyen másik szénsavas üdítőital. Ez maga a palackozott perui önazonosság és a nemzeti büszkeséget felfrissítő dupla buborék, a minden kétségen és széthúzáson átsejlő neonsárga káprázat, amit csak a perui szem vesz észre a piros-fehér nemzeti színű mezeken is.És majd amikor valahol Peruban felülkerekedik a kíváncsiságunk, és megkóstoljuk az Inca Colát, mielőtt sommás ítéletet alkotnánk, jusson eszünk egy pillanatra a Traubisodára, vagy a Meggy Márka.