Ki lehet pipálni a Machu Picchut ezer dollárból?
Erre ugye teljesen jogos a válasz, hogy az attól függ. Ami döntően mégis csak azt jelenti, hogy mennyi időre, és milyen színvonalon szeretne utazni valaki.
Az azért tiszta sor, hogy Peruba nem tipikusan strandolni megy az ember (bár nem elhanyagolható a szörfös turizmus sem), és az emberek túlnyomó többségét az vezérli, hogy a bakancslistáján a Machu Picchu mellé egy szép, nagy és emlékezetes pipát biggyesszen. A Peruba látogatók többnyire erre valahol 10 nap és 3 hét közötti időszakot tudnak szakítani a szabadidejüből, így praktikusan egy kéthetes utazás költségeit vesszük számba.
A kényelmi szint tekintetében is lehetőség van mindkét végletre. Hátizsákos utazóként, kizárólag a peruiak által is használt tömegközlekedést használva, és hangulatos hostelek koedukált hálótermeiben keresve a kalandot simán beleférhet az ezer dollárba a két hét, míg ha ötcsillagos szállásokon hajtja esténként álomra a fejét a megfáradt vándor, és az út nagy részét bérelt terepjáróval és sofőrrel teszi meg 14 napon keresztül, akkor a napi 400 dolláros keret tűnik reális kiindulásnak.
Most azt az esetet nézzük, amikor valaki a Peruban töltendő két hetet nem luxus szálláson, hanem kényelmes, három csillagos hotelekben szeretné tölteni, és az a célja, hogy a Machu Picchu mellett még a lehető legtöbb látnivalót is útba tudja ejteni. Ehhez a Cusco - Nazca - Lima háromszög jelentős távolsága miatt praktikusan egy belföldi repülést is érdemes beiktatni, amivel értékes időt nyerhetünk perui utazásunk során.
Ez tehát mindjárt az egyik fix költség, amire kb egy százast (amerikai dollárt, amit itt az ATM is kiad) számolhatunk, ha legalább 2 hónappal előre vesszük meg a jegyet, természetesen turista osztályra. És persze a másik kötelező eleme a gyakorlatnak a Machu Picchu, ahova legkényelmesebben vonattal lehet eljutni. Ez a perui utazásunk csúcspontja, ami a napi költések tekintetében is igaz. Cuscoban rengeteg irodában 300 dollártól már megkaphatjuk a teljes programot, de ha magunk akarjuk külön intézni, akkor a belépőre kb. 50, vonatjegyre (oda-vissza) 150, és a helyi buszra - amivel a majdnem ezer, inka szabvány szerinti lépcső megmászása kiváltható - 25 dollárt nyugodtan kalkulálhatunk.
A többi inka rom, múzeum, és egyéb látványosság már sokkal inkább az egyéni érdeklődési területtől függ, de így is van pár dolog, amit szerintem semmi pénzért - vagyis mindjárt mondom, hogy mennyiért - nem szabad kihagyni egy perui utazás során. Ezek között a leginkább költséges látványosság, a Nazca vonalak. Van ugyan egy kilátó torony, ahonnan nem egészen 3 dollárért körbe lehet nézni, és 3 vonal részletei onnan is kivehetőek, de a különleges geoglifák a levegőből nyújtanak átfogó képet a Nazca civilizáció által elvégzett földmunka nagyszerűségéről. Egy ilyen fél órás repülőút ára 100-150 dollár között van, amit akár a repülést megelőző napon, a helyszínre érkezésünkkor is kifizethetünk, vagy kicsivel többért Limában is befizethetünk egy egész napos kirándulásra, amiben a Nazca vonalak feletti repülőút is benne van. A világ legmagasabb hajózható taván, a Titicacán ennél már jóval olcsóbban is eltölthetünk egy napot. A reggeltől estig tartó hajókirándulások ára 30-60 dollár között van, amiben benne vannak az úszó szigetek, és általában még egy másik sziget meglátogatása is, ebéddel együtt.
Nem kell elhivatott archeológusnak lenni ahhoz sem, hogy értékelni tudjuk a Cusco környékén található többi inka romot. Ezekhez célszerű a több napos kombinált jegyek közül választani, amivel Moray különleges körteraszaitól Sacsayhuaman, vagy Ollantaytambo lenyűgöző erődjéig több izgalmas helyszínt is meglátogathatunk. Ezek a belépők 20-40 dollár között bármelyik helyszínen megvásárolhatóak. Ha Arequipában járunk, akkor nem szabad kihagyni a Szent Katalin kolostor különleges belső világát, ahol úgy érezhetjük, mintha 400 éve megállt volna az idő. Erre kicsivel több, mint 10 dollárt kell számítanunk. És ha valaki útközben a pre-inka civilizációk rajongójává válna, vagy csak kíváncsi arra, hogy hányféle szexuális pozitúrát öntöttek agyagba a Huari, vagy Chincha kultúra kézművesei, akkor Limában is szakítson időt a Larco múzeum egyedülálló gyűjteményének a meglátogatására. Bőven megéri a 10 dollár körüli belépő díjat.
A kényelmes, középkategóriás szállások ára a városok népszerűségének függvényében változik. A háromcsillagos kategória itt több szakértő szerint nem éri el az európai színvonalat, de itt azoknak az átlagos árát adom meg, ahol kényelmes ágyban, az Andok többezer méteres magasságában, némi villanyradiátoros rásegítéssel kellemes hűvösben lehet kipihenni egy fárasztó napot, hogy másnap újra - a perui programokra jellemzően - elég korán vághasson neki ez ember az újabb látnivalóknak. A meleg víz a saját fürdőszobával alap, de jakuzzit, és medencét senki ne várjon. Szóval a nagyobb látogatottság miatt Limában, Cuscóban ez némileg több lehet, de egy kétágyas szobát, vagy matrimoniót, ahogy a franciaágyas változatot nevezik errefelé, átlagosan 60-70 dollár körül már lefoglalhatjuk magunknak. Ezekben a hotelekben kiadós reggelire is számíthatunk, amiben kiválóak a papaya, ananász, chirimoya, lucuma és egyéb helyi gyümölcsökből frissen készült turmixok, de nem mindegyikben alap, hogy a kiváló minőségű perui kávéfajták ellenére egy jó erős eszpresszó is legyen. (Legyünk elnézőek, a peruiaknak nem lételemük a reggeli kávé, és az itt leggyakrabban fogyasztott cafe pasado azért a közepesen kellemes német kávé illúzióját legalább olyan szinten felkelti, amiből erőt meríthetünk egy reggeli sétára valamelyik közeli kávézóig, mondjuk Cuzco lenyűgöző főterén.) Egy robosztus talján gőzgépből kipréselt zamatos perui presszó káve átlagosan 2 dollárba kerül, ezt mindenki felszorozhatja a napi kávéfogyasztása szerint.
Ha már az italoknál tartunk: egy üdítő - legyen az kóla, vagy chicha morada - másfél-két dollár körül van az éttermekben, de ha séta közben megszomjazunk, akkor az utcai árusoktól fele ennyiért vehetünk fél literes palackban vizet, vagy üdítőt. És bármennyire bizarr látványt is nyújt a neon sárga Inca Kola, amiből még mindig több fogy Peruban, mint a "nagy testvér" Coca Colából, legalább egyszer tegyünk vele egy próbát. Nem fogunk csalódni, az íze is pont olyan bizarr.
Azok sincsenek gondban Peruban, akik inkább valami alkoholtartalmú nedüvel kísérnék a felszolgált étkeket, feltéve, ha az nem perui rozé. Azok a borosok, akik a sav, tannin, alkohol és test szentnégyességében szemlélik a napi betevőt, nem biztos, hogy a perui borok között elsőre megtalálják a kedvükre valót, de a közeli argentin, és chilei termelők palackjai között a legkifinomultabb borlovagok itt is megtalálhatják a kedvükre valót. A helyi spirituszra nyitottak pedidg a nemzeti koktélnank számító piscosour, és a helyi Dreher kategóriának megfelelő Cusqueña közötti széles mezsgyén haladva fedezhetik fel a perui italválasztékot. Egy palack jó bor 25 dollártól kezdődik az éttermekben, egy üveg sörre kicsit kevesebb, mint 3 dollárt számolhatunk (és aki szereti a barna sört, annak mindenképpen ki kell próbálnia a Cusqueña Negrát, ami szerintem világviszonylatban is megállja a helyét a nagyüzemileg előállított sörök között.)
Az éttermek tekintetében a szállásoknál is nehezebb megmondani, hogy mi tartozik a statisztikai medián kategóriájába, de semmiképpen nem számítom bele a kalkulációba a piacok egyedi hangulatú, és kiváló házias ételeket felszolgáló kifőzdéit a maguk 2-3 dolláros menüjeivel, ahogy szintén ezen a kategórián kívül esnek a kontinens (esetenként a világ) legjobb 50 éttermei közé sorolt lima gasztro szentélyek, mint pl Vergilio Centrálja, Mitsuharu “Micha” Tsumura Maidója, vagy a kortárs nemzeti hősnek számító Gastón Acurio zseniális étterme. Az viszont biztos, hogy a klasszikus északi körút városaiban az utazó jobbnál jobb helyek közül választhat, hogy kipróbálja a perui konyha jellegzetes fogásait, kezdve az egész világot szép lassan meghódító cevichetől egészen az európai piacon semekkora babérokra sem esélyes sült tengerimalacig. A perui gasztronómia ezek között található széles választéka, vagy más kozmopolita jellegű étel eseten egy fogásra nagyjából 10 dollárt számolhatunk. Viszont a legtöbb helyen az adagok nem indokolják, hogy személyenként egy fogásnál többet rendeljünk, ha a desszertet is szeretnénk megkóstolni. És az átlag ebben az esetben is azt jelenti, hogy ennél olcsóbb fogásokat is találunk az étlapon, de egy remek friss ceviche a legkedveltebb lenguado halból ennek a másfélszerese is lehet.
Figyelembe véve, hogy nem feltétlenül minden étkezéshez kérünk koktélt, vagy egy palack pompás argentin malbecet, egy - egy ebédre, vacsorára itallal, borravalóval együtt 15 dollárt számolhatunk.
Mindent egybevetve, egy Limától Limáig tartó klasszikus kéthetes perui körút esetén - utazással, szállással, étkezéssel, belépőkkel - az átlagos napi büdzsére 130 - 150 dollárt érdemes számolni, ami a szükséges korai ébresztőktől eltekintve kényelmes, de nem luxus szintű utazást, és szállást biztosít számunkra Peruban.
Ha a kitaposott andoki ösvényről szeretnénk letérni, mondjuk az Inka Ösvény, vagy az Amazonas valamelyik mellékágára, akkor a plusz repjegyek, vagy az inka túra díja miatt még számoljunk rá négy-ötszáz dollárt. És persze a perui körút ugyan Limában indul, amihez Európából a retúr repjegy - néhány kivételes akció kivételével - további ezer dollár körüli összeget emészt fel. Kalandra fel!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://inkalauz.blog.hu/api/trackback/id/tr5516408912
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
