Egy japán turista az elmúlt 7 hónapot a kihalt Machu Picchu faluban töltötte, hogy a hétvégén végre saját szemével láthassa azt, amiért a legtöbb utazó Peruba látogat.

A 26 éves Jesse Katayama is jó előre megváltotta a belépőjegyét a világ egyik csodájának számító romvárosba, mint ahogy a világ minden szegletéből naponta Aguas Calientesbe érkező több ezer látogató. Azok azonban, akik idén március idusán érkeztek, nem számítottak arra, hogy másnaptól a perui kormány kijárási tilalmat rendel el a járvány miatt, és értelemszerűen nem csak a Machu Picchu, hanem az összes múzeum, iskola, mozi, bevásárlóközpont, étterem, autójavító, buszpályaudvar, sőt, még a kaszinók és fontos közhivatalok is bezárnak. A satu az Peruban tényleg satu volt, még ha nem is ezt a kifejezést használta Vizcarra elnök. A Peruban ragadt százezernyi turistát a követségek gőz erővel igyekeztek mielőbb biztonságosan hazajuttatni, de volt jó pár honfitársunk is, akiknek így is heteket kellett várni, mire helyet kaphattak egy Európába induló repatriációs járatra.

Valószínűleg az ifjú bokszoló, Katayama is a legtöbb Peruban rekedt utazóhoz hasonlóan hazautazhatott volna, de valami szamurájos virtus, vagy kamikázés csökönyösségtől vezérelve mégis inkább a Machu Picchu falunak is nevezett kisvárosban maradt. Márciustól egészen mostanáig. Elhatározása már csak azért sem tűnik ésszerűnek, mert egy olyan településről beszélünk, ahol 32 éve még csak 8 ház volt, és kizárólag a nemzetközi turizmus elmúlt évtizedekben tapasztalt hihetetlen felfutásának köszönheti létrejöttét. A legtöbben itt csak 1, vagy 2 éjszakát töltenek, és azt is csak azért, hogy másnap minél korábban járulhassanak a modern világ perui csodájának a kecsua jegyvizsgálói elé. A faluban, rendeltetésének megfelelően, szinte csak hotelek, és éttermek vannak, ráadásul a visszajáró vendégek elhanyagolható száma miatt utóbbiakban az egyébként egészen remek perui konyhát messze alulmúló étel választékkal.
Az ország bezárása - Peruban a karanténnal együtt minden nemzetközi határt is lezártak -, és az idegenforgalom megszűnése után legalább olyan kihalt és elhagyatott lett Machu Picchu falu, mint amilyennek Bibionét láthatná az ember egy borongós novemberi délutánon, ha egyáltalán felmerülne bárkiben, hogy novemberben odautazzon. Jesse posztjai alapján a februári Balatonmáriafürdő egy tetszőleges kedd délutánja is nyüzsgő fesztiválnak tűnne a karanténba süllyedt Aguas Calienteshez képest, de nem emiatt van, hogy az Inkalauz senkit sem hozott ide az elmúlt hónapokban.

Nem véletlen, hogy az utolsó szamuráj mintájára a perui sajtó is az utolsó turistaként emlegette a felkelő nap országának önként az Andokban ragadt derék fiát. A japán nyakassága azonban a hónapok alatt beérett, és végül mégsem kellett kidobnia fel nem használt, viszont borsos árú Machu Picchu belépőjét.
A hatóságokkal folytatott kitartó levelezés, és a Cusco környékén közhatalmat gyakorlók jóindulata révén Katayama elérte, hogy a hétvégén mégis beengedjék a világhírű fellegvár területére, még azelőtt, hogy az megnyitotta volna kapuit a nagyközönség előtt. Ráadásul a kivételes bánásmód csak rá vonatkozott, így fél év után nemcsak az első, hanem egyetlen túristaként csak a teraszokon legelésző lámákkal kellett osztoznia a Föld egyik legcsodálatosabb látványában. 

És ha Peruba jönnétek, akkor az inkalauz.hu oldalon több programunk közül is választhattok!