Októberben nem csak Hong Kong, Irak, Libanon, és Barcelona utcáin voltak tömeges demonstrációk, hanem Dél-Amerika csendes-óceáni partvidéke is tüntetésektől volt hangos.

Peruban a múlt hónap végén az elnök úgy döntött, hogy a hosszú ideje húzódó terméketlen politikai csatározásban új fejezetet nyit, és feloszlatta a törvényhozást. A sokak által puccsnak minősített cselekményről - aminek ezen a féltekén régre nyúló változatos hagyománya van - több ezren egész estés utcai demonstráción nyilvánítottak véleményt. Amikor az éjszaka folyamán megjelent a csoportkép, ahol az elnök a rendőrség, a légierő, a tengerészet és a katonaság parancsnokaival nagyban egyetért, miközben a feloszlatott kongresszusi képviselők egy másik elnököt választottak helyette, akkor el is dőlt az alkotmányos játszma legutóbbi fordulója. Másnapra Limában lecsillapodtak a kedélyek, 12 óra elteltével meggondolta magát, és lemondott lemondott az ellenjelölt "első női elnök", hogy újra zárt ajtók mögött, a megszokott mederben folytassák az ellenfelek a politikai játszmát.

Aztán a következő héten Ecuadorban úgy döntött az elnök, hogy véget vet a négy évtizedes rezsiharcnak, és megszünteti az üzemanyagok árának a támogatását, amit az IMF már amúgy is régóta szorgalmazott, és ha már lúd, akkor még egy kicsit gyengít is munkavállalókat védő törvényeken is. A lakosság egy része úgy döntött, hogy az utcán fejezi ki nemtetszését Lenin Moreno intézkedéseivel szemben. A meglehetősen vehemens tüntetésekre a kormány a szükségállapot kihirdetésével válaszolt, ami csak olaj volt a tűzre. Az üzemanyagár drasztikus emelkedése a vidéki, főleg mezőgazdaságból élő őslakosok életét tette volna még keservesebbé, akik úgy döntöttek, hogy a legfontosabb útvonalak eltorlaszolásával bírják jobb belátásra a kormányt. Hasonlóan tettek a fővárosi buszsofőrök, és taxisok is, úgyhogy a a terebélyesedő káoszt már nem csak sima könnygázzal, hanem gránátvetők segítségével is igyekeztek a rendfenntartók megfékezni. A megoldás nem meglepő módon mégsem ez jelentette, hanem az, hogy pár nap elteltével a döntéshozók belátták, a legjobb, ha visszavonják az egész törvénymódosítást, úgy ahogy van.

Miközben Quito utcái könnygáz felhőben lubickoltak, a chilei elnök egy sajtótájékoztatón magasztalta hazája sikereit, amelyik gazdasági, és minden más szempontból is kiemelkedik a régió többi országa közül. Erre persze akkor még senki nem kapta fel a fejét, a Chile a legjobban teljesítős beszéde egy héttel később kapott nagyobb nyilvánosságot, amikor pár ezren úgy döntöttek Santiagoban, hogy nem hagyják szó nélkül, hogy hétköznap csúcsidőben 11 forintnak megfelelő pesoval többet kelljen fizetni a jegyekért.
A tömegközlekedési rezsiharcból azonban pillanatok alatt utcai csatározás kerekedtek,az erőszakos tüntetők fosztogattak, metró szerelvényeket gyújtottak fel, hatalmas fáklyává változtatták a helyi elmü felhőkarcolóját, és a régió legjobban képzett és felszerelt rendvédelmi erői 6 napja nem tudják megfékezni az elszabadult indulatokat az országban. A már 15 halálos áldozatnál, kétezer sebesültnél és ötezer őrizetbe vételnél tartó zavargások közben Pinera elnök több tévés beszédben is megpróbálta lehűteni a kedélyeket, de a metró jegyek áremelésének visszavonása ehhez már kevésnek bizonyult.. Legutóbbi beszédében már nem titulálta bűnözőknek az utcán edényekkel kolompoló tiltakozókat, hanem azt mondta, hogy megértette az emberek üzenetét, és a társadalmi egyezségre való törekvés keretében átfogó jóléti intézkedéseket vezetnek be, mint például 20 százalékos nyugdíj emelés, a minimálbér emelése, a sürgősségi ellátások ingyenessé tétele és a villanyszámla csökkentése. Az elkövetkező napokban eldől, hogy sikerül-e az új egyezséggel visszaterelni az elégedetlenség szellemét a palackba.

És, hogy Bolívia se maradjon ki a sorból - bár neki már nincs csendes-óceáni partszakasza, csak a haditengerészete maradt meg - a hétvégén tartott választások eredményképpen kilenc városban kezdődtek heves tüntetések, amelyek közben nem csak a szavazó urnák kaptak lángra. A régió hagyományaihoz híven az elnök természetesen itt is már kihirdette a szükségállapotot. Az elégedetlenkedők szemét azonban nem csak az csípte, hogy ismét a legtöbb szavazatot a 2005 óta hatalomban lévő Evo Morales kokatermelő kapta, hanem a szavazás menetében tapasztalt, egyes gyanakvó  természetű polgárok tűrhetetlen csalafintaságokat véltek felfedezni. Az történt , hogy a szavazatok 83 százalékos feldolgozottságáig online követhető számláló egyszer csak hiphop offline lett. Ennél az állásnál a kihívó Mesa 38, Morales meg 45 százalékon állt. Ez alapján Mesa és hívei joggal gondolták, hogy akkor a törvények szerint majd szükség lesz az immár csak két jelölt között zajló második fordulóra is, ahol remény lenne annak megakadályozására, hogy negyedszer is elnök legyen a világ leghíresebb kokatermelője, annak ellenére, hogy az alkotmányban két ciklus/főben van maximálva ez a tisztség. (Hát minek kellett beleírni?!) Miközben a szavazat számláló offline pihent a háttérbe, Morales bejelentette, hogy szerinte van akkora előnye, hogy mégsem kell sort keríteni a decemberi második fordulóra, inkább folytatja ő a kormányzati munkát azon melegében Ez viszont sok ezer ember latin vérét és igazságérzetét olyan mértékben felkorbácsolta, hogy nem tudtak már tovább otthon ülve maradni, és innen meg ugye már tényleg csak egy lépés volt a felhívás az általános munkabeszüntetésre, meg a menetrend szerinti szükség állapotra. 

Egy hét múlva viszont beköszönt a november, és remélhetőleg szép, napos nyugodt nyárat hoz a déli féltekén.