Perui utak perui ízekkel

Platón szerint egy Hérakleitosz nevű mozgó büfés azt mondta valahol, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba az óceánba, mert semmi sem marad változatlan; vagy valami hasonlót, de víz az biztosan volt benne, mert anélkül mosogatni sem lehet, és bizony milyen igaza is volt, amire jó példa többek között a minap Peruban előbukkant hatalmas halfej. Persze nem maga a halfej az érdekes, mert olyat nap, mint nap százezer számra csapkodnak le a limai piacokon, hogy aztán a háziasszonyok jóféle chilkánót főzzenek belőle, hanem mert ez a halfej egyrészt igen régi darab (és már evégett sem lehet belőle chilkánót főzni, mert az csak a frissből jó), sokkal különösebb a tetemes mérete, meg hogy a perui sivatagban találták, ahol a huacachinai mozgóbüféket leszámítva nem túl sokat halat lehet találni. Mostanában.
De ahogy Hérakleitosz is rámutatott, semmi sem marad változatlan, sem a sivatag, sem az óceán. Sem a perui Amazonas régió végeláthatatlan dzsungele, se a fehérvári Dr. Münnich Ferenc általános iskola, se az  adók, se a halál. Mondjuk ezeket még Platón sem adta a sírós görög szájába, ettől függetlenül az a vizes példázata így is jól sejtette, hogy miként kerülhetett elő egy bálna maradványa a perui sivatagban.

„Bemutatjuk az új perui baziloszaurust. Ez egy 36 millió évvel ezelőtt élt archaikus bálna teljes koponyája” – mondta az AFP-nek Mario Urbina paleontológus, és ezzel gyorsan letudta a Dél-Amerikában még mindig hangsúlyos társasági formaságokat.  A csontvázat felfedező csoport vezetője múlt csütörtökön leplezte le a tengereket 36 millió éve benépesített ősi bálna megkövesedett maradványait, amit 2021 végén találták meg az Ocucaje-sivatagban, Ica megyében, mintegy 350 kilométerre délre Limától. Akiket elkalauzolunk perui utazásuk során a Huacachina oázisba, talán nem is sejtik,  hogy évmilliókkal ezelőtt a homokdűnék helyén sekély tenger volt, és alattuk szép számmal vannak még mindenféle tengeri emlősmaradványok is.

Például  egy baziloszaurusz. 

"Ez a lelet nagyon fontos, mert nem találtak más hasonló példányt a világon" - mondta a limai San Marcos Nemzeti Egyetem kutatója, és nincs okunk kételkedni bölcs szavaiban, de akinek van azért, azért futhat egy factcheck kört a Huacachina oázisban. Az „Ocucaje Predator”, mert a latin-amerikai kutatók szeretik az ilyen latinos hangzású neveket, körülbelül 17 méter hosszú volt, és hatalmas, erős fogait arra is használhatta, hogy jó nagy tonhalakat, vagy cápákat ropogtasson el vele.
A baziloszaurus méretében és fogainak fejlettségében is különbözik a többi ismert ősi bálnafajtól, és úgy gondolják, az állat valószínűleg feljutott a tápláléklánc csúcsára. (Azért ezen érdemes egy kicsit elmélázni, bárki is jut eszünkbe a jelenlegi táplálékláncok csúcsairól.)
Az első cetfélék, akárcsak a baziloszaurusz, szárazföldi állatokból fejlődtek ki mintegy 55 millió évvel ezelőtt. A késő eocén időszakra (56 millió és 34 millió évvel ezelőtt) a cetek teljesen alkalmazkodtak a tengeri élővilághoz. A kutatócsoport szerint a bálnák még nem fejlődtek ki, és szinte az összes cet tengeri makroragadozó volt.
Azt is megállapították a limai Természettudományi Múzeum gerinces őslénytani osztályának kutatói, hogy „abban az időben a perui tenger meleg volt, és az ilyen típusú kövületeknek köszönhetően rekonstruálhatjuk a perui tenger történetét." (Ez az ismeret meg talán Hérakleitosznak jött volna jól)

Perui utazásaink során nem szoktuk elmondani, hogy a sivatagban talált egyéb kövületek közé tartoznak a négylábú törpebálnák, delfinek, cápák és más fajok a miocén időszakból (23 millió és ötmillió évvel ezelőtt). Helyette viszont sokat beszélünk az inkákról, de ez nem tartozik szorosan a perui sivatagban talált 36 millió éves bálnafosszíliához, ahová, ha szeretnétek, szintén örömmel elkalauzolunk.