Perui utak perui ízekkel

Június 5-én van az évfordulója a Peru 21. századi történetében bekövetkezett egyik legsúlyosabb tragédiának, a Bagua melletti vérontásnak.

2009-ben ezen a napon vett tragikus fordulatot az Amazonas medence őslakosainak a saját közösségi területeik védelmében indított polgári engedetlenségi mozgalma. A két napig tartó összecsapásoknak legalább 33 halálos áldozata, és több, mint 150 sebesültje volt. A háttérben, mint oly sokszor a közelmúlt véres politikai konfliktusaiban, most is a kőolaj állt.

2009 februárjában lépett érvénybe az USA-val megkötött szabad-kereskedelmi egyezmény, aminek egyik kitétele volt, hogy magáncégek részére is hozzáférhetővé kell tenni az Amazonas medence természeti kincseit. (Úgy tűnik,ez egy hagyományos, bevett eleme ezeknek a szabadkereskedelmi egyezményeknek, hogy a politikusok mindenféle gazdasági megállapodásokat kötnek, olyan dolgokra vonatkozóan is, amelyek saját állampolgáraik jólétét, biztonságát, és egészségét fenyegetik. Kár.)

Az őslakosok már egy évvel korábban tüntetéseken hívták fel a figyelmet arra, hogy a dzsungelben, a közösségeik fenntartásához létfontosságú területeiken végzett olajkitermelés mérgezi a vizekkel együtt a teljes környezetüket, és veszélyezteti az életüket. A nyilvános tiltakozás hatására az elnök és a törvényhozás megígérte, hogy környezetbiztonsági garanciákat építenek majd be a külföldi bányavállalatokra szabott törvénybe. Ezek nem meglepő módon csakis ígéretek maradtak, így 2009-ben a Limától ezer kilométerre található területen élő törzsek szövetsége "civil" engedetlenséget hirdetett az olajvállalatok működése ellen. Az egyébkén elszigetelten élő törzsek összefogása, a petíciók, és a békés demonstrációk hatására a kormány ugyan tárgyalásokba bocsátkozott az őslakosok ellenállásának a vezetőjével, de ezek eredménye kimerült a mosolygós-kézfogós közös fotókban. A folyamatos szakértői megbeszélések, kölcsönös egyeztetések, és egyéb bevett hitegetési taktikák közben a kormány itt is szépen lassan felmorzsolta volna az ellenállást, hogy keresztülvigye az akaratát, de az Amazonas medence primitív közösségei nem voltak elég érettek és fogékonyak a demokratikus érdekegyeztetés kifinomult politikai cinizmusára.  

Amikor a helyiek által lezárt utak már a kőolaj kitermelését, és az abból befolyó pénzcsapot fenyegették, Garcia elnök, csiribí-csiribá, rendkívüli állapotot hirdetett, és kivezényelte a fegyveres erőket az őslakosok ellenállásának a megtörésére. Alapesetben a nyilakkal, fúvócsövekkel, és bozótvágókkal felfegyverzett indiánoknak meg kellett volna hátrálni a modern fegyverekkel érkező katonaság elől, hogy utat engedjenek a területükön folyó békés kitermelésnek és környezetszennyezésnek.

Az őslakosok ellenállásából június 5-én azonban Peru 21. századi történetének legvéresebb politikai válsága lett, amelyben legalább 32 ember vesztette életét. A kormány az úttorlaszt emelő indiánokat teszi felelőssé a kitört vérengzés miatt, míg az őslakosok a helikopterről rájuk tüzet nyitó katonaságot emlegetik fel a két napig tomboló erőszak okán. Senkinek ne legyenek illúziói, az "Ördög kanyarnak" nevezett útszakasznál lejátszódott vérfürdőben mindkét fél részéről borzalmas atrocitások történtek. 

A tragikus események után a miniszterelnöknek le kellett mondania, a tiltakozást kiváltó törvényt pedig visszavonták. 2016-ig vártak ítéletre a lázadásban résztvevő törzsi vezetők, amiben a legsúlyosabb vádak alól felmentették őket. A történtektől persze sem a Peruban működő bányavállalatok, sem az emberek többsége nem látja be, hogy miért ne lehetne jó sok pénzt csinálni az országban bőségesen rendelkezésre álló nyersanyagokból akár azon az áron is, hogy az ott élő őslakos honfitársaik természeti környezetét és megszokott életét teszik kockára. Hogy mennyire nem jó ötlet továbbra sem az, hogy korrupt kormányok szabályozzák az Amazóniában lakó törzsek területén működő bánya-, és iparvállalatokat, azt jól példázza a 2016-os Petroperu baleset is. A kiömlő olaj 16 amazonasi törzs életét tette tönkre, és ha Leonardo di Caprio nem teszi szóvá az Oscar díjkiosztón, akkor valószínűleg még az olaj eltakarításába sem fogtak volna bele.  

Ilyen környezet pusztítással járó üzemi katasztrófák viszont bármikor újra megtörténhetnek a régióban, csapást mérve az amúgy is egyre csökkenő amazonasi őslakosságra. Ezért is fontos emlékeznünk a Bagua mészárlás tanulságaira, hogy még időben, a visszafordíthatatlan katasztrófák bekövetkezte előtt fel lehessen lépni, és minden eszközzel tiltakozni a környezetromboló nagyvállalatok és kormányok korrupt politikája ellen.