Peruban, ami még dél-amerikai mércével is meglehetősen vallásos országnak számít, minden évben augusztus 30-án munkaszüneti nappal emlékeznek meg Limai Szent Rózáról. X Kelemen 1671-ben szentté avatta, így a kontinensen ő volt az első, akit hivatalosan is szentnek tituláltak.
Limai Szent Róza, (1586-1617) Limában is született, spanyol apa és egy helyi anya gyermekeként. Rövid, ám csodákban gazdag élete máig példaként szolgál a perui katolikusok számára.
Mai szemmel talán furcsának tűnhet, hogy fiatal lányként szeretett volna szüzességi fogadalmat tenni, de azt éppen a saját apja ellenezte, így kompromisszumos megoldásként kapott egy külön szobát a családi házban. Pusztán ennyiért azért már akkor sem avattak senkit szentté, úgyhogy a szentek történetében szinte hagyománynak tekinthető leprás gyógyítás az ő legendájából sem maradhatott ki.
Isabel Flores y de Oliva néven született, későbbi beceneve, a „Róza”, csecsemőkorából származik, mivel egy szolgáló azt állította, hogy látta, ahogy a kislány arca rózsává változott. Négy évesen megtanult olvasni, hogy nagy példaképe, Sziénai Szent Katalin műveit olvashassa. Fiatal lányként elkezdett heti háromszor böjtölni és titokban keményen vezekelni. Amikor szépségét dicsérték, Róza levágta a haját és paprikát maszatolt az arcára. Aztán vegetáriánus lett, amikor a napi böjtölés után végleg tartózkodást vállalt a húsevéstől. Amíg szülei házában élt csipkét és hímzéseket készített és árult, hogy segíthessen a szegényeken.
Húszévesen aztán a domonkos rendbe lépve végleges szüzességi fogadalmat tett. Egy belül kis tüskékkel kivert ezüstkoronát viselt, hogy Krisztus töviskoronáját magán hordhassa.
Aztán 1615-ben holland hadihajók támadták meg Limát. Róza ekkor a város asszonyaival együtt imádkozott a Rózsafüzér királynőjének templomában, és a holland flotta néhány nappal később elvonult, anélkül, hogy megtámadta volna a várost. E két esemény között abban az időben nagyon sokan okozati összefüggést láttak, és a csodát Rózának tulajdonították.
Élete során baráti kapcsolatba került Peru másik legfontosabb szentjével, a sepregető Porres-i Szent Mártonnal, aki pedig az első mulatt (édesanyja fekete-afrikai volt) szent a kontinensen.
1617. augusztus 24-én, 31 évesen meghalt. Úgy tartják, hogy halálának dátumát napra pontosan megjósolta.
Sírhelye, Porres-i Szent Márton és Macíás Szent János mellett található a limai Szent Domonkos kolostorban van. Róza koponyája viszont a kolostortól pár sarokra lévő limai bazilikában található, rajta egy rózsákból készült korona. Érdekes, hogy barátja, Porres-i Szent Márton koponyája szintén el lett választva testétől.
Többek között az amerikai kontinens bennszülötteinek is a védőszentje, és még a kertészeknek, a virágárusoknak, Indiának, valamint azoknak az embereknek, akiket gúnyolnak vallásos életvitelük miatt.
Liturgikus ünnepe az 1729-es római katolikus szentek kalendáriumban augusztus 30-ára esett, mert augusztus 24-e Bertalan apostol ünnepe volt és a legközelebbi kiadható dátum augusztus 30 volt. VI. Pál pápa 1969-ben ugyan megreformálta a római katolikus szentek kalendáriumát és augusztus 23-át elérhetővé tette Limai Szent Róza számára, ennek ellenére Peruban továbbra is augusztus 30-án tartják az ünnepét.
Magyarországon a rózsakoszorú szavunk és az Alsórajkon róla elnevezett templom emlékeztethet minket Limai Szent Rózára.
Forrás: wikipédia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
