Perui utak perui ízekkel

Ki ne tudná, hogy Peruban található a Machu Picchu és a Nazca vonalak, Cuzcóban volt az inkák birodalmának a központja, őshonos a láma (és a még kecsesebb alpaka és vikunya is), és erről a vidékről származik a burgonya (meg a krumplis is). Azt azonban már kevesebben tudják, hogy ez utóbbi növényből közel 4000 különböző fajtát tartanak számon az országban, és Limában székel a Nemzetközi Pityóka Központ is (Intnl Potato Center, cipotato.org).
De nem csak a hihetetlenül széles krumpli választéknak köszönhető, hogy a világ 50 legjobb étterméből (thworlds50best.com) 3 is Limában található, amit így nem ok nélkül tekinthetünk a fine dining dél-amerikai fővárosának is. Viszont a sült tengerimalac, ami az inkák óta ínyenc csemegének számít az andoki népek körében és ropogósra sütve, egészben tálalják, nem szerepel sem a Central (6. helyezett), sem a Maido (7-dik a listán) étlapján, de az Astrid y Gaston (39) degusztációs menüjében megkóstolható.
Viszont a sztár séfek, akiknek köszönhetően Peru nemcsak a finnyásdining világ térképén foglalhatta el méltó helyét a 21 században. teljes joggal a legnagyobb kortárs nemzeti hősöknek számítanak. A francia konyha hagyományain nevelkedett és az reg kontinensen is hatalmas karriert befutó Gastón Acurio hazatérve újra felfedezte, és az egész világgal, (de legalábbis a gasztrofanokkal) megismertette a hagyományos perui ételeket és alapanyagokat. Rendkívül sikeres éttermeinek és tévéműsorainak köszönhetően hatalmas népszerűségnek
örvend, és ha úgy döntene, hogy indulna az elnökválasztáson, akkor a pártok jelöltjei esélytelenné válnának a posztra. (A téves analógiák eloszlatása végett: ez egyáltalán nem olyan, mintha Benkelacibácsi népszerűségben lenyomta volna Árpi bácsit.) Viszont azzal, hogy a quinoa, kiwicha, vagy éppen a szinte zsír-, és koleszterinmentes alpaka hús a nemzetközi piacokon is keresett élelmiszerré vált, jelentősen megdrágította ezeket a termékeket a helyi piacokon, és ezzel átalakítva az andoki emberek ezeréves táplálkozási szokásait.
Amit viszont nem alakít át a perui élelmiszerek nemzetközi sikere sem, az az elavult csatornarendszer. Peruban a vécépapírt ugyanis használat után nem a csészébe, hanem egy külön, erre a célra rendszeresített "szemetesbe" kell dobni, amire a turisták által látogatott helyeken külön tábla is figyelmeztet. A hegyvidéken ráadásul nem is feltétlenül csak spanyolul, hanem kecsuául is. Az Andok jelentős részén ugyanis ma is beszélik a kecsuát, az "inkák nyelvét" és a világon - na jó, az Andok országaiban - nagyjából annyian használják, mint a mi éles anyanyelvünket, szerte a világban. Perun kívül még Bolíviában is hivatalos nyelvnek számít, és van pár szó, amit mi is ismerünk: pl a láma, kondor, pampa, poncsó, kinin és természetesen a koka. A koka, az inkák által szentként tisztelt növény, amit máig széles körben használnak Peru hegyvidéki részén. A cserje levelei gond nélkül, zacskószám megvásárolhatóak a piacokon. Vagy Cuzco turista látványosságai környékén, a nem hivatalos gringo felárral együtt. Ha valaki arra tippelne, hogy a Peruban és Bolíviában legálisan használható koka levélnek a hasonlatos hangzáson kívül is van valami köze a világszerte üldözött kokainhoz, akkor nem téved. Azonban míg a kokalevél rágcsálása, vagy teaként való fogyasztása a több ezer méteres magaslatokon egy évezredes hagyomány és a helyi kultúra szerves része, addig az abból vegyi úton, jelentős környezetszennyezés és nem kevés emberélet elvesztegetése árán előállított kokain itt is ugyanúgy a törvénybe ütköző, mint bárhol a világon. (Egyetemes törvény ez is, minta a kereslet és kínálat) Ezt tudnia kell annak az egy-kétezer külföldinek is, akik évről-évre tovább rontják a perui börtönök zsúfoltsági statisztikáját. Viszont láma statisztikában verhetetlen az ország, ugyanis itt él a világ összes lámájának a háromnegyede. A lámákat nem lehet megülni, de ezeknek az állatoknak az egyedülálló magaslati teherhordó képessége nélkül biztos nem jöhetett volna létre az inkák birodalma. És míg a lámák a hátukon viselték a birodalom súlyát, addig a cukiság faktorban őket is előző alpakák elsődlegesen a szőrüket ontották a népért. És természetesen az uralkodói öltözékhez is az alpakák szolgáltatták az alapanyagok. A lámáknak a logisztika helyett ma már fontosabb szerep jut az országimázs alakításában, az alpakák, ezek a kecses ki kameloidok, továbbra is a perui textilipar presztízsének legfőbb letéteményesei.
Az alpaka gyapja rendkívül értékes, nem véletlen, hogy a turista csapdákban a kínai műszálas szuvenírek bébi alpakaként vannak felcímkézve. Szerencsére nem olyan nehéz megkülönböztetni a valódit a gagyitól: ha 50 dollárnál kevesebbet kérnek érte, akkor szinte biztos, hogy nem valódi alpaka szőrből készült, legyen az bármi is.