Bűnszövetségben a legkiválóbb perui zenészekkel
A minap egy különös jármű haladt keresztül Limán. A páncélozott, és fegyveres kísérettel ékesített autóbusz a limai külváros egyik legkeményebb börtönéből tartott a nemzeti színház épületéhez, benne pedig 2 tucat hétpróbás gazfickó, és megannyi hangszer. Ez azonban nem egy filmbe illő, agyafúrt szökési kísérlet volt, hanem a perui büntetés végrehajtásnak sikerült újraértelmeznie a próbára bocsátást.
Az újfajta börtönkísérlet azonban Peru legkiválóbb muzsikusait is próbára tette. (Amit persze ők meg se próbáltak elkerülni.) A sajátos projektnek nem az a célja, hogy kiderítse, miként lehet játszani Beethovent, vagy Mozartot bilincsben, hanem az, hogy felkészüljenek egy különleges koncertre az ország függetlenségének kétszázadik évfordulója alkalmából. A raboknak két évük van hangszeres tudásukat a csúcsra juttatni, hogy az ünnepi alkalomra összeálljon egy különleges börtön szimfónia. A kábítószer kereskedők, rablók, és gyilkosok azonban segítséget is kapnak a kihívás teljesítéséhez: a nemzeti színház legjobb muzsikusaival bűnszövetségben követhetnek el nagyzenekari próbákat. Ez a nem hétköznapi buszos út ennek az úttörő kezdeményezésnek az egyik állomása volt.
Hogy nem teljesen reménytelen a helyzet, jól mutatja, hogy már viszonylag tűrhetően el tudják játszani a trónok arcának (a latin amerikaiak sem ejtik a szó eleji hát) a főcím zenéjét. A nem éppen szokványos zenekari próba előtt Wilfredo Tarazona, a börtön filharmonikus programjának vezetője elmondta, hogy Peruban ez az első ilyen jellegű együttműködés, és lelkesedésükben a börtönök fenntartásáért felelős állami intézmény máris elköltött 150,000 dollárt a projektre. (A kiváló dél-amerikai börtönviszonyokat ismerve egészen biztos, hogy ennél hasznosabb dologra nem is lehetett volna.) A bilincsek levétele után egyből kezdetét is vehette a próba, ahol a zenészeken kívül még 50 fegyveres őr élvezhette, ahogy a karmester intésére megelevenedik Sosztakovics muzsikája.
Hogy nem teljesen reménytelen a helyzet, jól mutatja, hogy már viszonylag tűrhetően el tudják játszani a trónok arcának (a latin amerikaiak sem ejtik a szó eleji hát) a főcím zenéjét. A nem éppen szokványos zenekari próba előtt Wilfredo Tarazona, a börtön filharmonikus programjának vezetője elmondta, hogy Peruban ez az első ilyen jellegű együttműködés, és lelkesedésükben a börtönök fenntartásáért felelős állami intézmény máris elköltött 150,000 dollárt a projektre. (A kiváló dél-amerikai börtönviszonyokat ismerve egészen biztos, hogy ennél hasznosabb dologra nem is lehetett volna.) A bilincsek levétele után egyből kezdetét is vehette a próba, ahol a zenészeken kívül még 50 fegyveres őr élvezhette, ahogy a karmester intésére megelevenedik Sosztakovics muzsikája.
A következő próbára azonban már nem a színházteremben, hanem a hírhedt börtön falain belül került sor. A perui állam által fenntartott 69 büntetésvégrehajtó intézmény közül négyben van lehetősége a raboknak valamilyen hangszeren tanulni. A legnagyobb perui kikötőváros börtönében működik Callao "sittes" salsa zenekara , aminek hírneve már a barrio határain is túl jutott. M. Reaño, aki gyilkosságért tölti 20 éves szabadságvesztését, azt mondja, hogy a zenélés felszabadító hatással van rá, és a klasszikus zene menekülést jelent számára a börtön hétköznapi sivárságából. A 41 éves elítélt a celláját egy billentyűs, és 4 fúvós hangszeren kívül még egy basszus gitárral is megosztja. A hangszergyűjteményt a már szabadult börtön-, és zenésztársak hagyták rá. Ahogy az már a rácsok mögött világszerte bevett gyakorlat, a rabok egymástól tanulják el a különféle illegális mesterségek fortélyait, de Martín egy lefülelt betörőtől még trombitálni is megtanult, majd következett a többi hangszer. Rajta kívül is még jó pár elítélt van, aki a börtönben tanul meg valamilyen hangszeren játszani, bár a többség nem ismeri a kottát, és néhányan még olvasni sem tudnak. Kutyából elvileg itt sem lesz hot dog, de tolvajból azért még lehet trombitás, orgazdából pedig virtuóz. Ráadásul a többi mesterséghez viszonyítva az "egyetemen" (a rabok egymás közt így hívják a börtönt, pont mint egy perui rabszódiában) elsajátított hangszeres tudás könnyebben is kamatoztatható a szabadulás után. Míg más szakmákban a volt elítélteknek nem könnyű leküzdeni a munkaadók előítéletét, muzsikusoknál a megrendelőt, és a hallgatóságot is, jóval kevésbé izgatja, hogy milyen előélete volt annak, aki a talpalávalót húzza. Ahogy egy híres kecskeszakállas is megmondta, a zene mindenkié lehet, beleértve a szabadlábon védekezőket is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://inkalauz.blog.hu/api/trackback/id/tr6314980774
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
